Meddőség

Terméketlenségről akkor beszélünk, ha a terhesség tizenkét hónapig tartó védekezés nélküli együttlét után sem következik be. A szakirodalomban található becslések alapján a párok mintegy 10-15%-a küzd a meddőség előbbiekben definiált formájával. Ezeknek a pároknak azonban csak egy része fordul orvoshoz, kisebb részük természetgyógyászhoz, vagy esetleg mindkettőhöz. A pszichoterápiába vagy pszichoanalízisbe eljutók száma nagyon alacsony. Pedig a klinikai tapasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy a lelki tényezők kiemelt szerepet játszanak a sokszor „megmagyarázhatatlannak” tűnő terméketlenségben.
Azok a gyermekre vágyó párok, akik orvoshoz fordulnak, bekerülnek az egészségügyi rendszer útvesztőjébe. Hormonvizsgálatok, ultrahangok, gyógyszerek és injekciók váltogatják egymást, de sehol nem találkoznak lelki támogatással, pszihoterapeutával. Nincs egységesen kialakított, mindenre kiterjedő vizsgálatsorozat. Ha valaki orvost vagy intézményt vált, minden elölről kezdődik, a korábbi eredmények nem számítanak, újra „végig kell csinálni a tortúrát”. Közben a párok folyamatosan kapják a jobbnál-jobb tanácsokat és az ötleteket a környezetükből, hogy mit tegyenek a gyermekáldás érdekében. Vagy ha nem publikus a próbálkozásuk, akkor a környezet nyomása nehezedik rájuk, hogy miért nincs még gyermekük. Ennek a folyamatnak csak egyetlen sikeres kimenete lehetséges, mégpedig egy saját gyermek bármi áron.
A mai társadalmi szemlélet szerint mindenre van megoldás, csak igazán akarni kell. Semmit sem lehet feladni, hiszen ha valamit igazán akarunk, az úgyis sikerülni fog. A veszteségekkel nem szabad foglalkozni, nem szabad magunkat sajnálni. Gyorsan tovább kell lépni és kitűzni a következő elérendő célt. Sikeresnek kell lennünk. És ha a sikert a gyermek születése jelenti, „akkor az érte folyó harcot nem szabad feladni”.
A meddőséget elsődleges kiváltó oka a női/férfi nemi szervek funkcionális zavara. „De a pszichés tényezők is kedvezőtlenül befolyásolhatják a hímivarsejtek és a petesejtek érésének, valamint a fogamzás, az embrió beágyazódásának bonyolult és rendkívül sérülékeny folyamatát. Ma már egyértelműen bizonyított, hogy a hormon felszabadulást szabályozó mechanizmusokat az agykéregből származó impulzusok is jelentősen befolyásolják. Előfordulhat, hogy épp a kifejezett gyermek utáni vágy, mint pszichés tényező fejt ki kedvezőtlen hatást a reproduktív működésre.”

A meddőség okozta veszteségek

Sokan óriási megrázkódtatásként élik meg, hogy nem képesek megfoganni, kihordani a gyermeküket. A legtöbben nem is képesek saját magukra használni a meddő kifejezést, inkább próbálkozásról, „projektről”, küzdelemről beszélnek. És bár a meddőség dinamikus állapot, vagyis nincs kizárva, hogy egyszer mégiscsak megszülessen egy saját vérszerinti gyermek, de a legtöbb meddőség mégis véglegesnek tűnik. Ez a tény a meddő párok számára óriási veszteséget jelent, ráadásul nem is egyetlen veszteségről, hanem egy egész veszteséglistáról van szó. Ennek az elemei a következők :

• Az ember fajfenntartási késztetéséből eredően bennünk rejlik, hogy képesek vagyunk a gyermeknemzésre. A meddő pároknak azonban szembesülnie kell azzal, hogy nem tudnak eleget tenni ennek az elvárásnak, ezért elveszítik nőiességükbe/férfiasságukba és jövendő anyaságukba/apaságukba vetett hitüket, mint önbecsülésük, identitásuk meghatározó részét.
• A szülők élete gyermekeikben folytatódik tovább, ami az öröklétet fejezi ki számukra. A meddő párok génjeit azonban nincs aki továbbvigye, így nemzőképességük elvesztése egyben jövőképük elvesztését is jelenti.
• A gyermek az élet beteljesedését is magában hordozza, nélküle ennek hiányát is el kell szenvedni.
• A meddő pároknak folyamatosan szembe kell néznie a társadalom és a környezet elvárásával, mely szerint gyermeket kell „produkálni”, hisz csak így lehet valaki a közösség megbecsült tagja. Akinek nincs gyermeke, az nem léphet be az anyák „nagyrabecsült” csoportjába.
• A terhes nők a terhesség ideje alatt kialakítanak magukban egy képet születendő gyermekükről. Ez azonban a meddő nőknél is megfigyelhető, az ő képzeletükben is él egy elképzelt gyermek. Amikor szembesülnek a meddőségükkel, erről a „fantáziált gyermekről” is le kell mondaniuk.
• Az érintett nők kimaradnak a terhesség, a szülés, és a szoptatás élményéből is, és ha a későbbiekben lesz is - nem biológiai - gyermeke, a kötődés ezen formái akkor is hiányozni fognak. (A szoptatás nem feltétlenül, mert az megfelelő előkészület esetén lehetséges.)
• Sok pár szexuális kapcsolata megsínyli a meddőség ellen vívott harcot.
• A párkapcsolatok egy része tönkremegy, felbomlik. Ezek a meddő párok nem képesek együtt megküzdeni a meddőségükből fakadó problémákkal.
• A különböző kezelések, gyógyszerek következtében sok nő meghízik, elveszíti vonzó külsejét, néha az egészségük is megomlik.
• A terméketlen párok gyakran elszigetelődnek, mivel nemcsak ők érzik magukat kellemetlenül gyermekes közösségekben, de környezetük sem tud igazán mit kezdeni az ő problémájukkal.
• Sokan elveszítik hitüket.
• Sokaknak megrendül az egzisztenciális helyzete, mivel a különféle kezelések, beavatkozások, gyógyszerek, utazások rendkívül magas anyagi terheket rónak rájuk.

A meddőség elfogadása csak akkor történik meg, ha a meddő pár képes a fenti veszteségekkel való szembenézésre.
Különösen nehéz azon párok helyzete, akiknek nincs orvosilag kimutatható problémájuk, de mégsem következik be a gyermekáldás. Ők azok, akik nem értik, miért kellene alternatív megoldást keresniük a saját biológiai gyermek megszülése helyett, hiszen csak idő és pénz kérdése, hogy ez sikerüljön. Nem képesek szembenézni azzal, hogy el kell engedniük egy álmot, és szembe kell nézniük veszteségeikkel.
A meddőség elfogadása tulajdonképpen nem más, mint egy normál gyász folyamat. A megrázkódtatás – a meddőség nyílt kimondása – együttjár a veszteség tagadásával. (Ez nem lehet igaz! Velem ez nem történhet!) Majd ezt követi a „felszakadó érzelmek” szakasza, amikor tudatosul a veszteség (sohasem lesz vérszerinti gyermekük, nem öröklődnek a vonások stb.), amely végül elvezet az elfogadás stádiumába.

Veszteségélmény elhárítása: lombik, örökbefogadás

A meddő párok közül azonban sokan nem hajlandóak szembenézni helyzetükkel. Tagadják a veszteséget vagy elfojtják a gyászt, hiszen így az ezzel járó fájdalmak elkerülhetőek. Mindez azonban megakadályozza, hogy elinduljanak a veszteség feldolgozásának útján. Ezáltal a saját helyzetüket nehezítik, hiszen a szembenézés egyre távolabbra tolódik, halasztódik és egy krízishelyzetként állandósul.
Sokak számára a lombik-programokban (IVF) való ismétlődő részvétel biztosítja a fájdalom elfojtásának lehetőségét. Ők úgy érzik, hogy újra és újra érdemes megpróbálkozni egy lombik beültetéssel, görcsösen ragaszkodnak kitűzött céljukhoz, nem akarják észrevenni, hogy ezzel csak a probléma tényleges megoldását halogatják.
A „reménytelenül” gyermekre várakozók másik része az örökbefogadás lehetősége felé fordul. Ők azok, akik azt gondolják, hogyha másképpen nem megy, legalább így lehessen gyermekük. Ha ló nincs, a szamár is jó – mondhatnánk. Sokan közülük abban bíznak, hogyha örökbe fogadnak egy gyermeket, akkor lehullik a vállukról a teher, felszabadulnak a nyomás alól és megtörténik velük a csoda, vérszerinti gyermekük is születik. Valójában azonban ők sem képesek elfogadni meddőségüket, az örökbefogadást a saját gyermekhez jutás eszközének tekintik. Itt sem zajlik le egy sikeres gyászfolyamat.
A veszteségélmény elhárítók harmadik csoportját azok alkotják, akik úgy jelentkeznek örökbefogadásra, hogy közben IVF programban is résztvesznek. Ők „biztosítékként, ha netán a lombik mégsem sikerülne” vagy „könnyítésként, hogy a lombik közben ne legyen rajtuk olyan nagy nyomás” kezelik az örökbefogadás lehetőségét.
Mindhárom csoportra igaz, hogy nincs egy kiindulópont, „ahol elindulhatna a veszteség felismerése”, de „nincs végpont se, ahol végérvényesen el kell fogadni a terméketlenséget, le kell mondani a párnak arról, hogy vérszerinti gyermekük szülessen.”

Az örökbefogadás

Az örökbefogadás az örökbefogadott és az örökbefogadó, valamint annak rokonai viszonylatában családi kapcsolatot létesít. Az örökbefogadott az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép. Az örökbefogadással megszűnnek az örökbefogadott vér szerinti rokoni kapcsolatai, helyükbe az örökbefogadói rokoni kapcsolatok lépnek.

Az örökbefogadásnak két típusát különböztetjük meg :

• Titkos örökbefogadás: a TEGYESZ-en keresztül zajlik, a lényege, hogy sem a vérszerinti szülő nem tudja, hogy hová kerül a gyermeke, sem az örökbe fogadó szülők nem tudják, hogy ki szülte a gyermeket. Esetleg egy-két fontos információ eljut hozzájuk, de a személyét illetően nem kapnak információkat.
• Nyílt örökbefogadás: A vérszerinti és az örökbe fogadó kölcsönösen ismeri, ismerheti egymást. Ha akarják, a későbbiekben is tarthatják a kapcsolatot. Nyílt örökbe fogadásokkal a civil szervezetek foglalkoznak.

Az örökbefogadáshoz szükséges, hogy az örökbefogadót örökbefogadásra alkalmasnak nyílvánítsák. Ehhez a jelentkező házaspároknak pszichológiai alkalmassági vizsgálaton kell résztvenniük, környezettanulmányt készítenek az örökbefogadandó leendő lakhelyén és egy 21 órás örökbefogadásra felkészítő tanfolyamot kell elvégezniük. Tanfolyamokat az Ágacska Alapítvány, illetve a TEGYESZ a Mózeskosár Egyesülettel közösen szervez.

Az örökbefogadásra jelentkezők

Az örökbe fogadásra jelentkezők jelentős része olyan pár, akik hosszú évek próbálkozásai után jutnak arra a döntésre, hogy jelentkeznek örökbefogadó szülőnek. A Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) munkatársának adatai alapján egy 3 éves időszakot megfigyelve azt tapasztalta, hogy az örökbefogadáshoz szükséges pszichológiai alkalmassági vizsgálaton megjelent házaspárok mintegy 70%-a több lombikprogramon volt túl, több mint 40%-uk pedig már veszített el magzatot. Sokan tehát úgy érkeznek az örökbefogadás küszöbére, hogy még valószínűleg nem nézett szembe gyermektelenségükkel, nem mondtak le a vérszerinti gyermekről, nem dolgozták fel veszteségeiket.

Az örökbefogadás és a vérszerinti gyermek családba érkezése közötti különbségek

Gyermekkorunkban a látott és megtapasztalt szülői minták alapján kialakítunk magunkban egy saját belső szülői képet, melyet a gyermeknevelés során alkalmazunk. Örökbefogadói szülői mintával azonban az örökbefogadásra jelentkezők többsége valószínűleg nem találkozott, így nagyon keveset vagy semmit sem tudnak a saját családjából kikerülő, veszteséget átélt gyermek pszichés jellemzőiről. Annak a gyermeknek, akit egyszer már elhagytak, sokkal nagyobb biztonságra van szüksége, ezért fontos, hogy olyan családba kerüljön, ahol érzi ezt a biztonságot és tudja, hogy azt nem fogja elveszíteni
Az örökbefogadott gyermek nevelése során olyan problémákat kell kezelni, amelyek egy vérszerinti gyermek esetében nem merülnek fel. Ilyenek lehetnek a vérszerinti szülők és a gyermek múltja, esetleges vérszerinti testvérek, az átélt traumák, viselkedése, az örökbefogadótól eltérő tulajdonságai stb. Örökbefogadás esetén a párok nem számíthatnak környezetük tanácsaira, hiszen valószínűleg mások sem találkoztak még az övékéhez hasonló problémákkal. Rossz, hogy nincs kivel megosztani gondjaikat, nem tudnak kihez fordulni kérdéseikkel.
Tovább bonyolíthatja a problémákat, ha nem újszülöttet, hanem idősebb gyermeket, ha más bőrszínű, vagy sérült gyermeket adoptálnak, vagy nemzetközi örökbefogadás történik.

A sikeres örökbefogadás jellemzői

Egy örökbefogadás akkor tekinthető sikeresnek, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

• A szülők stabil, boldog, kölcsönösen kielégítő házasságban élnek.
• Érzelmi biztonságot nyújtanak a gyermeknek és elfogadják őt.
• Bátorítják a gyermeket, hogy fejlessze ki saját egyéniségét.
• Nem viszik át a gyermekre a szülőanya iránti negatív érzéseiket.
• Nem félnek a gyermek örökölt viselkedésfaktoraitól.
• Nem várnak hálát a gyermektől.
• Egészen korán beszélgetnek a gyermekkel az örökbefogadásáról.
• A leendő örökbefogadó szülők átmenetileg vagy véglegesen lemondanak a saját gyermek születéséről és nem egyszerre vesznek részt lombikprogramban és örökbefogadási folyamatban.
• A leendő örökbefogadó szülők már feldolgozták korábbi veszteségeiket és nem korábban elvesztett gyermekük vagy magzatuk újjászületésében reménykednek.

(Lassuné Pogonyi Éva Kutatás módszertan dolgozat, KRE BTK, Pszichológia szak, 2008, részlet)

Az örökbefogadási eljárással kapcsolatos információkat a TEGYESZ honlapján olvashatják el.
http://www.tegyesz.hu/file/2014of.pdf

Az örökbefogadással foglalkozó törvények, rendeletek:
Polgári Törvénykönyv (2014.március 15-től) Negyedik könyv XI. Cím Az örökbefogadás http://ptk2013.hu/wp-content/uploads/2013/03/uj_ptk_szov.html

Rendelet a gyermekvédelmi eljárásról – 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról VI. Fejezet Az örökbefogadási és örökbefogadás felbontási ügyek http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700149.KOR

Források:
Ágacska Alapítvány „Ágacska örökbefogadói tanfolyamának tematikája (2008) 1.o.
Bakó, T (2006): A funkcionális meddőség intrapszichés vonatkozásai egy eset kapcsán. Thalassa 17. évf. 2-3. szám 207. o.
Korbuly, Á. (2006): Más-e az örökbefogadott gyerek a vér szerinti családban nevelkedő társaihoz képest? In: Család, gyermek, ifjúság 15. évf. 1. szám 19. o.
Mata, Zs.- Boga, P.- Bakonyi, T. (2001): Meddő párok pszichés és szociális küzdelmének vizsgálata ápolói szemmel. In: Nővér, 14. évf., 5. szám, 3. o.
Mészáros, K. (2006): Sikerek és buktatók az örökbefogadásban. In: Család, gyermek, ifjúság 15. évf. 1. szám 21-22. o.
Pulay, K (2006): Amit az örökbefogadók veszteségeiről tudni érdemes. In: Család, gyermek, ifjúság 15. évf. 1. szám 12-15. o.
Schwartz, L. L. (2000): Families by Choice: Adoptive and Foster Families. In: Nichols, W.C.; Pace-Nichols, M. A..; Becvar, D. S.; Napier, A. Y. (szerk.) Handbook of family development and intervention John Wiley & Sons, Inc., New York, 2000., 257-260. o.