Lassuné Pogonyi Éva vagyok, tanácsadó pszichológus.

Sok kollégámmal ellentétben én nem mondhatom el azt magamról, hogy már kora gyermekkoromtól pszichológusnak készültem, engem az életeseményeim (pl. meddőség, lombik) vezettek erre a pályára, de pont emiatt talán még elkötelezettebb vagyok a pszichológus szakma irányába. Eredetileg a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemet végeztem el és lettem közgazdász, majd diplomám birtokában éveket dolgoztam az egyik nagy távközlési multinál. Időközben tréningekkel kezdtem foglalkozni, de úgy éreztem, hogy közgazdász ismereteim nem elegendőek ehhez a területhez, mindenképpen pszichológiai tudásra lenne szükségem.
A magánéletemben a babavállalási nehézségek, a meddőség, a lombik és örökbefogadás témaköréhez való közel kerülésem segítettek a pszichológia felé. Végül meghoztam a nagy döntést, mely teljesen megváltoztatta az életemet, és belekezdtem a pszichológiai tanulmányokba.
A pszichológus alapképzést a Károli Gáspár Református Egyetemen végeztem, a mesterképzést pedig az ELTE Tanácsadó- és iskolapszichológus szakirányán. Az egyetemi képzésekkel párhuzamosan kétféle gyakorlati képzést kezdtem el. Az egyik a pszichodráma, a másik a családterápia. Utóbbi eredményeként szupervízió mellett család- és párterapeuta lettem.
Azóta is azt gondolom, hogy életem legjobb döntését hoztam meg a pályamódosítással. Ma már tudom, hogy ennek így kellett lennie, és nagyon jó érzés, hogy azzal foglalkozhatom, ami a legjobban érdekel, amiben hiteles vagyok, és amiben átélhetem, hogy adni tudok másoknak. Mindehhez azonban szükségem van azokra az élettapasztalatokra, amiket eddigi „szerteágazó” életutamon megszereztem.

Bár nem mindig választhatjuk meg, mi történjék, azt igenis eldönthetjük, hogy miként cselekedjünk a történések fényében.