Ha a meddőségről vagy lombikról beszélünk, akkor hajlamosak vagyunk a nőkhöz kapcsolni ezeket a témákat, pedig a férfiak közül is egyre többeket érint. Az internetes böngészők statisztikái jól mutatják, hogy a férfi meddőség iránt nagy az érdeklődés. Ez nem véletlen, hiszen a folyamatosan gyarapodó érintett számára az internet arctalansága megadja a lehetőséget, hogy a témában információhoz jussanak anélkül, hogy kiderülne az érintettségük. Kérdezni vagy beszélni a legtöbben azonban nem mernek, vagy nem akarnak erről.
Ha a száraz és bántó tudományos definíciót nézzük, akkor férfi meddőségről abban az esetben beszélünk, ha egy férfi egy termékeny nőt nem tud teherbe ejteni. De a meddőség nem csak ilyen közvetlen formában lehet jelen a férfiak életében. Azokat is érinti, akiknél - sem a férfinél, sem a nőnél - nincs kimutatható szervi vagy hormonális oka annak, hogy nem képes gyermek nemzésére, de valamiért sem természetes úton, sem lombikkal nem jön létre a terhesség. Ezt nevezzük funkcionális meddősségnek, ilyenkor nincs magyarázat a gyermekáldás elmaradására. Sőt, én még azoknak a pároknak a férfi tagját is érintettnek tekintem, ahol a női oldalnál van olyan ok, ami akadályozza a baba megszületését. Hiszen a végeredmény szempontjából nincs különbség a többi férfi meddőségben érintetthez képest, hiszen ők is akadályoztatva vannak az apává válás folyamatában.
Bármely csoporthoz tartozik is egy férfi, ugyanolyan teljes értékű, mint a témában nem érintett férfi társai! Még akkor is, ha ők maguk ezt nem feltétlenül így élik meg.
Nincs egyszerű dolguk, a téma nap, mint nap jelen van az életükben. Emlékeztetik őket erre a családban elhangzó kérdések, a baráti beszélgetések, ahol mindig előkerül a gyermek téma, a munkahelyi ugratások…És nem utolsó sorban gyermekre vágyó feleségük elcsüggedt tekintete, amivel folyamatosan szembesülnek.
Ezek a férfiak ugyanazt az évekig tartó tortúrát csinálják végig, mint a nők. De tőlük mindig elvárt, hogy optimisták legyenek, ne sírjanak, ha éppen nem sikerült egy próbálkozás, mindig megfeleljenek a szenvedő nő ki nem mondott elvárásainak, megértsék és átérezzék a nő fájdalmát, és persze nem utolsó sorban megteremtsék a küzdelemhez szükséges anyagi feltételeket. Mindezt a kihívást még felsorolni is sokáig tart, nemhogy teljesíteni! Nem csoda, ha az érintettek stressz szintje magasabb lesz. Viszont a magasabb stressz szint rontja a gyermek nemzés esélyeit, ami még tovább erősíti a férfiban meglévő szorongást, így tovább csökken a siker valószínűsége…
És akkor még nem is említettük meg, a „programozott” szexuális együttléteket, amikor a spontaneitás és az örömforrás már teljesen kiveszik a próbálkozásból. A sok szorongás, kudarc és feldolgozatlan veszteség pedig a legjobban működő kapcsolatokat is kikezdi…
Jó esetben a férfi meddőség átmeneti, egyszer megérkezik a „trónörökös”. A helyzetük azonban akkor sem válik feltétlenül egyszerűbbé. Nekik még jobb apává kell válniuk, mint férfi társaiknak, hiszen a végre anyává váló feleségek számára fontos, hogy bizonyítsák, olyan jó szülők, hogy tényleg megérdemelték a babát…És persze továbbra is meg kell teremteni a gyermekvállalás anyagi feltételeit!
Ezek alapján érthető, hogy pszichológusként miért tartom fontosnak, hogy a férfiak is kérhessenek támogatást, beszélhessenek őszintén a gondjaikról és kapjanak megértést, elfogadást. Ezt ők ugyanúgy megérdemlik, mint a nők. Ahogy joguk van szomorúnak lenni, sírni, elkeseredni is…
És hogy miért pont éppen egy nővel osszák meg nehézségeiket és ne egy férfival? Mert sorstársként nemcsak jól ismerem a folyamat férfi oldalának minden apró részletét, de nőként abban is segíteni tudok, hogy mit érez és mit vár el – akár kimondatlanul is – a női oldal. Pár- és családterapeutaként pedig a kapcsolati nehézségek megoldásában tudok segíteni.