Segítek feltárni a meddőség lelki gátjait, szembenézni és feldolgozni azokat az okokat, amik akadályozhatják a teherbe esést. Az okok nagyon sokfélék lehetnek, akár több tőről is fakadhatnak és mindig egyéniek. Gyakran a múltban gyökereznek, pl. anyával vagy apával való kapcsolat. Gyakran a párkapcsolati működés nem megfelelő, még akkor sem, ha a felszínen a kapcsolat tökéletesnek látszik…Ilyenkor a pár- vagy a családterápia különösen hatékony segítség lehet.
A babával próbálkozók sokszor nagyon egyedül és nagyon elveszettnek érzik magukat. Arra vágynak, hogy valaki megértse őket, és támogatást nyújtson nekik a küzdelem nehéz folyamatában. Pszichológusként mindez fontos feladatom.
Az egyik legfontosabb oka annak, amiért a meddőséggel vívott küzdelemben célszerű minél hamarabb pszichológushoz fordulni, – bár ennek fontosságát ritkán hangsúlyozzák, – hogy a próbálkozások, a lombik során újabb és újabb veszteségek érnek bennünket (pl. elveszítjük az embriót, elhal a magzat, elveszítjük a lehetőségét, hogy fiatalon legyünk szülők stb.). Ezek a veszteségek pedig jellemzően nem dolgozódnak fel, hanem folyamatosan egymásra épülnek, és egyre erősebben gátolják a sikert. Sokkal egyszerűbb olyanoknak segíteni, akik még kevés veszteséget éltek meg, mint azoknak, akik már több sikertelen lombikon vannak túl, és rengeteg veszteséget cipelnek. Persze az ő esetükben, ha nehezebb is, még nagyobb szükség van a veszteség feldolgozásra a sikerhez.
Ha a pszichológus maga is átélte a gyermekért folytatott küzdelem nehézségeit, akkor különösen hiteles lehet a segítséget, támogatást kereső szemében, hiszen egyfajta sorstárs érzés lesz benne, hogy valaki valóban érzi és érti az ő érzéseit. Sokszor a sorstárs érzés már magában fontos segítség, ami gyorsítja a kliens megnyílását, önfeltárását, így gyorsabban vezethet eredményre.
A pszichológusi titoktartás is nagyon fontos, mert a meddőséget az érintettek gyakran szégyellik, titkolják, ezért segítség lehet számukra, ha végre valakivel nyíltan beszélhetnek a problémájukról. Különösen igaz ez a férfiakra, akik a meddőségben érintettséget a férfiasságukat ért csorbaként élik meg!
A pszichológus, még inkább a családterapeuta segít a párkapcsolati működés javításában, a konfliktusok kezelésében, és abban, hogy a nő vagy a férfi olyan támogatást kapjon a párjától a próbálkozás során, amivel a leginkább elősegíthető a hőn vágyott siker.
Sokszor nehéz annak eldöntése, hogy milyen formában folytassák a próbálkozást. Belekezdjenek-e a lombikozásba? Ha lombikoznak, próbálkozzanak-e még egyszer? Fagyasztott petesejtet használjanak-e a visszaültetéshez vagy a teljes folyamatot csinálják végig? Használjanak-e donort vagy sem? A pszichológus ezeknek a súlyos döntéseknek a meghozatalában is támogatást nyújt.
A pszichológus sajnos nem csodadoktor (sőt egyáltalán nem is orvos végzettségű, hanem bölcsész). Nem tud senkibe sem babát varázsolni. Nem lennék hiteles, ha azt ígérném, hogy biztos tudok segíteni, biztosan megtaláljuk a probléma okát. Nem. Egyáltalán nem biztos, hogy lesz ok. De egy biztos. Az az idő, energia és pénz, ami erre a folyamatra fordítódik, nem megy kárba. Amit a pszichológus segítségével elérsz, az a Tiéd marad, a Te személyiség fejlődésedet segíti, és az élet más területein is előrébb lépsz vele!
A pszichológus abban is segíthet, hogy elfogadd a helyzetedet, ha mégsem sikerül a lombik, és megtaláld azt az utat, amin az óriási veszteség ellenére is tovább tudsz menni.
És amiről gyakran elfelejtkeznek. Ha a terhesség végre létrejön, a baba megszületése sajnos akkor sem garantált. Nem árt, ha valaki rövid ideig még a terhesség időszakában is fogja az ember kezét, mert aki megküzdött a gyermekért, abban a szorongás magasabb, hogy mi van, ha valami rossz történik. És hát a „próbálkozó, lombikozó életforma feladása sem mindig egyszerű, pedig mindig is arra vágytunk, hogy végre gyermek legyen a pocakban…De valahogy a próbálkozás is tud hiányozni, hisz az évek alatt „belekényelmesedünk” a próbálkozások érzelmi hullámvasútjába. Próbálkozás, kudarc, fölállás, újabb cél, hogy mitől fog sikerülni a gyermek. De a következő próbálkozásig tulajdonképpen felelősség nélkül éldegélünk, még ha ez nem is önszántunkból történik. (Persze akik ezt jelenleg élik meg, nem így éreznek.) De később szembesülünk vele, hogy ennek az életformának is megvan a maga „vonzósága”, jóllehet tudjuk, hogy nem könnyű. És van még egy fontos dolog, amivel a sikeres terhesség végén szembe kell nézni, de nem mindig egyszerű. A babáért folytatott küzdelem során egyre erősödik bennünk az a kép, hogy mi mindenképpen megérdemelnék már azt a babát, mert szuper jó anyák lennénk! Aztán közeledik a perc, hogy végre tényleg anyukák leszünk, és egyre inkább szorongunk, hogy képesek leszünk-e valóban tökéletes anyává válni? Mi lesz, ha mégsem lesz ez olyan egyszerű? Azt hiszem ez a 3 dolog (aggodalom a terhesség kihordásáért, életforma váltás, tökéletes anyaság) is jól mutatja, miért lehet fontos egy „kísérő” ebben a folyamatban.
